In memoriam Kenese István

 „Kenese István a hetvenes évek elején először építészmérnöknek jelentkezett a Műegyetemre és lelke mélyén egész életében, vérprofi szerkezettervezőként is építészként gondolkodott. Főleg az építészeti minőség izgatta: vajon miként jön létre a tiszta szerkezeti rend és az abból fakadó autentikus forma. Végül is mitől lesz szép és jó a ház? Ugyanakkor mindig kritikusan, pragmatikusan és hatékonyan követte a koncepciót. Sokkal több volt ez egyszerű statikus altervezői gondolkodásnál, vele beszélgetve általában gyorsan helyreállt funkció, szerkezet és forma régi egysége. Ezt a kiemelkedően komplex szemléletet jutalmazta a szakma 2015-ben Csonka Pál Éremmel. Valószínűleg 1986 és 90 közötti iparterves időszakából hozta magával a régi klasszikus iparterves szellemi műhely innovatív, minőségközpontú szemléletét és gazdag kapcsolati hálóját, amit magas fokon kamatoztatott később saját tervezőirodai praxisában a legkülönbözőbb munkákban, legyen az középület, védett műemléki rekonstrukció, ipari épület, lakóház, feszített tartószerkezet, mérnöki műtárgy vagy kisebb-nagyobb átalakítás tervezése. A benne rejlő modern építőmester mindig az egészet próbálta megragadni a legkisebb és a legnagyobb feladatokban egyaránt, de nagy körültekintéssel és kreatívan viszonyult a speciális mérnöki munkákhoz is, minden idegszálával a legjobb megoldást keresve. Érzékeny, szelíd közösségi emberként mélyen hitt az egyéni alkotó szabadságban és az ebből táplálkozó kollektív bölcsességben. 

Az építész hajdan a természetet tanulmányozva a természetfölöttit modellezte, az építés hétköznapi gyakorlata pedig a céhben mesterről tanítványra szállt. Volt bőven idő mindenre. A matematika és a geometria sokáig a metafizikai tökéletesség megközelítését szolgálta, az áthidalás, térlefedés hagyományos szerkezeteit inkább másolással és kísérletezéssel fejlesztették a mesterek. A történetek azonban idővel kuszálódtak, az égi geometria alkalmazott matematikává és informatikává, az épületek összetettebbé és bonyolultabbá, a mérnöki tudományok és technikák egyre parciálisabbá és meghatározóbbá váltak. A régi, klasszikus műveltségű architektus szép lassan ideges menedzser-karmesterré, az építészeti forma pedig a szemünk láttára bonyolult kommunikációs termékké változott. A tervezés egyre hálózatosabbá váló munkamegosztásában Kenese István szerkezettervezőként egyszerre képviselte az értékállandóságot és a folyamatos szemléleti megújulást. Abszolút biztos pont volt számunkra a háborgó tengeren.”

2021.

Golda János

https://epiteszforum.hu/in-memoriam-kenese-istvan